Hellobello!
Végre eljött a már oly régóta esedékes első bejegyzés. Ma nagyon stresszes napom volt. Nem is tudom, hogy hol kezdjem annyira hosszúnak tűnik, de talán kezdem a legelejétől. 
Először is már amikor felkeltem,  görcsben állt az egész gyomrom, mert annyira izgultam a mai nap miatt, hogy még az alvás is iszonyúan nehezen ment. Otthon nagyon kapkodtam és féltem, hogy valamit otthon hagyok, de nem így lett hála az égnek. 
A buszon egy kicsit lehiggadtam, mert ott volt az egyik régi csapattársam, aki egy kicsit elterelte feszengő gondolataimat. A héven az egyik osztálytársamat kaptam társaságul, aki úgyszintén, mint én nagyon izgult. Bár megértem, mert ő elmondása szerint vasárnap még csak egy tételt tudott…
Amikor végre a suliba értem megpillantottam drága Brigi barátosnémat, aki bujta a tételek tömkelegét. 
Nem sokkal ezután részt vettünk az érettségi megnyitón, ahol a vizsgabiztos elmondta az általános tudnivalókat, illetve, hogy kinek kell bent maradni a terembe…szegényeket nagyon nem irigyeltem://
A teremben megtudhattuk a sorrendet. Brigit gyorsan megkerestem a szememmel és ő ma 14:20-kor van. Annyira féltettem, mert ő mindenáron pénteken akart lenni és bíztam benne, hogy akkor is lesz. Csak ezután kerestem meg magamat, csakhogy nagy meglepetésemre nem találtam magamat sehol. Szóltam a tanárnőnek,aki úgyszintén nem talált, ezért bement a tanáriba utána nézni a dolognak. Mint kiderült, elírták a nevemet Adinára XDDD 
Brigivel természetesen ott maradtam, hogy nyugtassam, bár bevallom meglátásom szerint én sokkal idegesebb voltam, mint ő. Elmentünk sétálni egy kicsit és beszélgettünk egy jó nagyot. Ezek után kezdődött számomra a kínzás, mert az összes tételt egyenként átvettük, de a végére egész jól szórakoztam. 
Amikor kimentünk az aulába közölték velük, hogy egy óra csúszás van. Teljesen bepánikoltam, hogy Brigit nem tudom megvárni, mert tényleg nagyon sok volt nekem az alvatlanság miatt ez a 6 óra a suliban. Igaz, hogy a végére csak fél óra csúszás volt, de így sem tudtam Brigit megvárni, mert nem lett volna buszom. De nagy szerencsémre nem kellett sokat várnia egyedül. 
Hazafele drága Nikimmel cseverésztem aztán a buszon megjelent Berni és pár barátja, akik odaültek hozzám. Nagyon furcsa volt, hogy a majdnem egy év nem beszélés után most olyan közvetlenül beszélünk egymással. Nem azt mondom, hogy rossz ez, csak nagyon furi. Amikor leszálltunk mondta, hogy beszélni akart már úgyis velem, mert nem mehet az így, hogy csak elmegyünk egymás mellett köszönés nélkül. Elvégre legjobb barátnők voltunk jó pár éven keresztül. És teljesen egyet is értek vele.
Miután végre valahára hazaértem, lepihentem egy kicsit, természetesen kajáltam, mert azt hittem éhen halok és vártam, hogy Brigi jelentkezzen végre. Mivel nem tette nagyon elkezdtünk aggódni Nikivel, de nem sokkal ezután kaptunk életjeleket tőle, így hát egyből felhívtam, hogy meséljen el mindent részletesen. Nagyon kis ügyibogyó volt!
A kis telefonálgatás után át mentem mamához, mert mostanában betegeskedik és nem mutat semmilyen javulást. Sajnos a mai nap is elég rosszul volt, de mondtam neki, hogy pihizzen jó sokat és ha valamit kell akkor csak hívjon bátran.
Mindezek után elkezdtem írni ezt a kis bejegyzést, ami nem is lett olyan kicsi. Remélem befog válni a blogos napló írás, mert a nyaramat valamilyen formában mindenképp dokumentálnom kell. Remélem a segítségemre leszel kis blogocskám, mert egyenlőre roppant módon élvezem a társaságod. És mivel tudom, hogy az elkövetkezendő pár nap is mozgalmas lesz, ezért még boldogabbá tesz, hogy megalkottalak még a mozgalmas napjaim előtt. És az érettségi után (holnap) végre kiélvezhetem a nyári szünet összes pillanatát.
Hát ennyit a mai napomról. Kíváncsian várom a folytatást. Most pedig megyek pihenni, hiszen holnap szintén hosszú napom lesz.

XOXO

Megosztás a facebookon